Több mint 100 könyvben írta meg a Ferencváros történetét, ő az aki mindent (!) tud a klubról. Ma 60 éves Nagy Béla, ez alkalomból köszöntötték őt délben az Üllői úti székházban. A 100% Fradi készített interjút a klub krónikásával, az FTC.hu most ezzel kíván neki boldog születésnapot! Az biztos, hogy a zakó zsebében legalább egy cetli
mindig van. Az is természetes, hogy az ing, vagy a nadrág, de minimum a zokni zöld. A Fradi vendéglő megszünése óta tartózkodási helyként szóba jöhet a könyvtár és múzeum keverékének tűnő szobája, vagy a Császár melletti fotel a folyosón. Ember nem megy el mellette úgy, hogy ne kapna egy jó szót (nők és Lipcsei Péter többet is). A klub örökös krónikásaként mindent tud. Vagy mégsem? - Jó, hogy jössz! Tessék itt ez a cetli. El sem tudom olvasni mi van rá írva. Nézd csak meg! Szamár. - Szamár? Ja igen, na látod már muszáj felírnom mindent, mert elfelejtek dolgokat. Igen, szamár. A szamarat meg kell kérdeznem a Dalnokitól. Ma jön a meccsre, és ő talán még tudja… Milyen szamár? - Régen volt itt egy szamár, amit traktor helyett használtak a pálya hengerelésénél, meg ilyesfajta pályamunkáknál. Na, valamelyik nap arra ébredtem, hogy ennek a szamárnak fogalmam sincs a nevéről. Azóta nyomozom, de senki nem tudja. Két lehetőség van, vagy a Dalnoki megmondja, vagy talán még a Flóri tudhatja.
Két nappal később jön szembe a folyosón, messziről kiabál. - Sanci!!! Sanci!!! Az ki? - A szamár. A Dalnoki sem volt biztos benne, de aztán a Flórival kitotózták, hogy Sanci lehetett. Mondtam nekik, hogy jól gondolják meg, mert ha leírom, akkortól kezdve történelem. Azt mondták biztosak benne, úgyhogy, akkor Sanci. Béla, mit nem írtál még meg? - Majdnem mindent. Inkább olyan dolgok vannak, amik hiányoznak a múzeumból. Tessék, itt ez a fénymásolat, ez egy MAC elleni meccs plakátja. Na, ezt nagyon szeretném, de a Kiscelli Múzeumban van kiállítva. Aztán a Sportmúzeumban van egy festmény Slóziról. Ő volt az első magyar labdarúgó, akit megfestettek. A 25. válogatottságára készült a festmény, de valamiért nem a Fradi múzeumba került, hanem a Sportmúzeumba. Egyébként Schlosser azon kevés ferencvárosi legendák egyike, akivel soha nem beszéltem. Ő nem várt meg. Meghalt, mielőtt elkezdtem volna itt dolgozni. Nem volt szép dolog tőle, hiszen például az akkori csapatból Borbás megvárt. Melyik volt az első meccsed? - Na látod erről fogalmam sincs. Nagyon kicsi voltam, és édesapám hozott el. Talán a Postással játszhattunk. Apám női fodrász volt a kerületben, a Mester utcában dolgozott. Egyébként itt születtem, és sokáig itt is éltem. A Drégely utca 16. szám alatt laktunk. A ház még ma is meg van. Édesanyám 75. születésnapjára azt kapta ajándékba, hogy elvittem oda. Beültünk egy taxiba és mondtam a sofőrnek, hogy Drégely utca 16. II. emelet 44. Anyám majdnem elájult, de megnyugtattam. Mondtam neki, hogy nincs semmi baj, csak egy kicsit haza megyünk… Édesapád nevelte beléd a Fradi szeretetét? - Elsősorban ő, meg persze a környezet, az utca, az emberek, akik körülöttünk laktak, éltek. Szegény apukámra sokat gondoltam, amikor Szergej Kuznyecov nálunk játszott. Apu négy és fél évig volt orosz hadifogságban, és soha nem hitte volna el, hogy a Ferencvárosban pályára léphet orosz játékos. Mondjuk, ha látta volna játszani Kuznyecovot, akkor persze semmi baja nem lett volna vele, hiszen egy igazi fradista mindig elfogad minden játékost, aki szívvel küzd, és hajt. Mire vagy a legbüszkébb? - Arra, hogy abban a helyiségben tüntettek ki a Springer testvérek társaságában, ahol egykor a klub megalakult. Ennél többet mit akarhatok én még az élettől? Na jó, mondjuk a Magyar Kupát meg kellene nyerni. Egyrészt mert ez lenne a 20. kupagyőzelem, másrészt másnap leszek 60 éves. Mondjuk az MLSZ nem tudom miért szórakozik velem, tavaly rendesen a születésnapomra tették a kupadöntőt, és Tököli persze tudta, hogy mi a dolga, így születésnapomra kupát kaptam. Most viszont viccelnek velem. Május 5-én kupadöntő? Nem is értem… Itt az irodádban mindenkinek van dossziéja? - Mindenkinek, aki valaha játszott itt egy percet is. A maiak közül persze Lipcseié az elsőség. Az írógépemet is róla neveztem el. Mert? - Mert akkor csak nekem volt hordozható írógépem, és Magyar Zoli ezt vitte le Kazincbarcikára, és ezen írta meg Péter szerződését. Azóta Lipcsei-gépnek hívom. Nem szóltak még, hogy használj számítógépet? - Szóltak, de egyrészt én csak ezen a gépen tudok kopogni, másrészt évtizedekkel ezelőtt feltaláltam már a komputert. Fejben tartok mindent… Például? - Például, hogy az öntözőberendezés este fél 11-kor elindul. Az 1948-49-es bajnokcsapat ötvenedik évfordulóját a pálya közepén egy vacsorával ünnepeltük. Este 10-kor szóltam Rudasnak, hogy szerintem lassan be kellene ezt fejezni, mert későre jár. Lehurrogott mindenki, hogy maradjak csendben, mert jó a hangulat, és még maradni akarnak. Mondtam nekik, hogy ahogy gondolják. A Springer szobornál jártam, amikor elkezdtek zuhanyozni… Hány könyvet írtál eddig? - Száz felett már nem számolom. Egyébként szerintem 103-nál tartok. A klub 105 éves, úgyhogy még akkor sem lenne rossz arány, ha az alapítás évében kezdtem volna irogatni… Hatvanadik születésnap idején gondolom visszanéz az ember. - Én már évek óta csak visszanézek… A barátaim is a régeik közül kerülnek ki, kevés szépet látok mostanában. Kiveszőben a szeretet, kiveszőben az igazi érzések. A régi történetek azért jók, mert van bennük sárm, érzelem, élet. Bemegyek a múzeumba és minden darabról órákig mesélek. De itt van a szobám is. Tessék itt a lábamnál ez a rohadt nehéz vas, ez a Fradi szárazbélyegzője. Én már nem tudom megemelni, de ha felemeled megmutatom, hogy működik. Na, mit szólsz? Szép darab. Van olyan szeglete ennek a stadionnak, amiről nem tudsz mindent? - Nincs. Például az a szoba, amelyikbe az előbb beszélgettünk, tudod miről nevezetes? Ott készítette el az első interjúját egy Knézy Jenő nevű fiatalember a Telesport számára. Szegényt meg is hívtam egy fröccsre utána, mert olyan izgatott volt, de mondta, hogy a sört szereti inkább. Akkortól kezdve söröztünk, ha jött. Sajnos egy ideje már ő sem jön… A 60. születésnapon koccintani is illik. - Az orvosok szerint felesleges. Egyébként mondták, hogy vissza kellene mennem a kórházba kontrollvizsgálatra. Mondtam, hogy megyek, de aztán be kellett fejeznem a Géczi-könyvet, most írom a „Fradival a Föld körül”-t, aztán ugye kupadöntő, 60. születésnap. Nem érek rá. Koccintásnál tartottunk… - - Hát az életművem már ezen a téren is teljes. Legutóbb Cipruson egy tengeralattjárós utazásra fizettünk be. Alámerültünk, amikor elővettem a laposüvegemet és azt mondtam: „Ittam már Földön, vízen, levegőben, de víz alatt még nem. Egyszer minden sorozatnak meg kell szakadnia!” Ezzel a felkiáltással húztam meg az üveget. Örökös krónikásként, mi az amit még szeretnél megírni? - Talán már semmit. Inkább azt szeretném megélni, hogy tisztelettel, szeretettel írjanak a Ferencvárosról mindig. Olyan tisztelettel és szeretettel, ami kijár egy ilyen klubnak. A magam részéről amit tudtam megtettem… |